Ketten vannak.

– Kosnyider György törzszászlós, a bűnügyi osztály nyomozója régi barátom, mindketten a múlt században szereltünk fel, meg persze közben kifinomult a hely- és személyismeretünk. Amikor a kollegáival találnak olyan kamerafelvételt, amelyen többé-kevésbé látható egy feltételezett elkövető, nekem is megmutatja. Ilyenkor kettesben is agyalunk, ötletelünk, és az esetek többségében rá is szoktunk hibázni a keresett személyre – magyarázta Csík Csaba, aki legutóbbi együttműködésüket is felidézte, elismerve, hogy ez a bravúr főleg az ő érdeme. – Kemény dió volt, mert a nő, aki szeméremsértés miatt tett bejelentést, csak a számára teljesen ismeretlen fiatalember ruháját tudta felidézni, azt is csak részlegesen. Aznap este a tettes egy lányt is megfogdosott, de ő annyira ledöbbent, hogy még ennyire sem emlékezett, és szülője sem tudott érdemlegeset hozzátenni, pedig egy darabon futott az elkövető után.

„Az ott ő lehet!”

– A városi térfigyelő rendszer környékbeli kameráinak felvételein egyetlen ilyen, illetve hasonló ruházatú embert láttunk, őt is csak távolról, amint átkelt a Jószerencsét úton. Ebből arra következtettünk, a közelben lehet a lakhelye – folytatta a szemfüles veterán, aki a homályos felvételt többször is megnézte. – Szabadságon voltam, ezért az otthonában látogattam meg Gyurit, és ahogy számba vettük, milyen bűncselekmény elkövetésére hajlamos huszonéves férfiak élhetnek errefelé, hirtelen beugrott valami. A járása alapján ittasnak tűnt, de ahogy a térdét rogyasztotta, eszembe jutott, mintha már láttam volna egy hasonló mozgású fickót a környéken, mert magam is arrafelé lakom, ezért amennyire lehetett, kinagyítottam a képernyőfotót, és el is mentettem. Jellegzetes tornacipőt viselt, ami még elmosódva is felismerhető volt, és abból indultam ki, ha a ruháját le is cseréli, támpontot adhat a lábbelije. És végül is ez volt a felismerés záloga, de az is igazi, hogy meglepődtem, amikor kiszúrtam.

Véletlen van is, meg nincs is.

– Szabadságomat töltöttem, és épp hazafelé tartottam, amikor eszembe jutott, pár dolgot még kéne vennem, ezért a közeli kisbolt felé vettem az irányt, és ahogy benyitottam, épp kifelé jött egy fiatalember, akiről rögtön tudtam, ő az, akire gondoltam. Futó pillantást vetettem a cipőjére, és olyan lábbeli volt rajta, amilyet az elkövető viselt. Ebben a pillanatban az is beugrott, hogy vele már ebben a kisboltban is szívtam egy levegőt, és egy bűnügy kapcsán is láttam már az ábrázatát, mert ő bérelte azt a környékbeli, földszinti lakást, ahonnan a bűnügyesek előállítottak egy kábítószer-árusítással gyanúsított személyt – mesélte Csík Csaba, aki vásárlás helyett inkább szolgálatba helyezte magát. – Tudta rólam, hogy rendőr vagyok; mondjuk, ezt azon a környéken sokan tudják rólam, és együttműködő volt. Miután igazoltattam, és lefotóztam, felhívtam Gyurit. Bár épp szabadságon volt, rögtön odajött. Most is hallom, ahogy a telefonba mondta: „El ne engedd!” Ő is szolgálatba helyezte magát, és együtt állítottuk elő V. Lórántot (28) a kapitányságra. A bűnügyesek közölték vele, molesztálással gyanúsítják. Az első reakciója az volt, hogy „az véletlen volt”, aztán teljes körű beismerő vallomást tett. Ittas állapotára fogta a bűncselekményt.

Szívvel, lélekkel, elismeréssel.

– Jó érzéssel tölt el, hogy ez a felismerésem is elfogással zárult. Azon meg csak mosolygok, hogy ilyen rendhagyóra sikerült, mert az otthonom melletti kisboltban még nem fogtam elkövetőt – summázta a főtörzszászlós, akinek 2019-ben Kazincbarcika Város Közbiztonságáért kitüntető díjat adományozott a borsodi település képviselő-testülete. – Számomra ez az elismerés visszaigazolta azt a meggyőződésemet, hogy egy rendőrnek szívvel-lélekkel kell szolgálnia, amiben az is benne van, hogy az egyenruha sosincs letéve. Természetesen az is jólesett, amikor kollegák emlékeztettek rá, nem véletlenül hívnak minket Gyurival élő térfigyelőnek.

V. Lóránttal szemben szeméremsértés vétsége miatt indított eljárást a Kazincbarcikai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya, szabadlábon védekezhet.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG