Szilák Tihamér matematika–kémia szakos tanárként kezdte pályafutását. Már akkor rajongott a krimikért; Columbo figurája különösen közel állt hozzá. Hat év tanítás után azonban úgy döntött, hivatást vált, és jelentkezett egy tíz hónapos bűnügyi átképzésre. 1995-ben szerelt fel a Dózsa György útra, az akkori VI–VII. Kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályára. Két évet töltött a vizsgálati osztályon, majd átkerült a rendkívüli halálesetek feldolgozásával foglalkozó részlegre.

– Azért szereltem fel rendőrnek, mert gyilkossági nyomozó szerettem volna lenni. A filmek is többnyire róluk szólnak, és soha nem bántam meg, hogy erre a területre léptem – mondja Szilák Tihamér alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Életvédelmi Osztály kiemelt főnyomozója. – Huszonhét éven át dolgoztam az életvédelmi osztályon nyomozóként. Tanári múltamat pedig be tudtam építeni a munkába. Sokan nem szeretik a matematikát, pedig kiválóan fejleszti a logikai gondolkodást. Hányféle megoldása lehet egy problémának? Ezt mindenkinek érdemes végiggondolnia akkor is, ha a számok világában nem mozog otthonosan. Én rengeteget profitáltam ebből a szemléletből. A másik pedig a kommunikáció: egy tanárnak érthetően kell átadnia az anyagot. Nyomozóként ugyanígy fontos, hogy szót érts bármelyik gyanúsítottal. Nekem többnyire sikerül elérnem, hogy végül megnyíljanak. A tárgyilagosság pedig elengedhetetlen: ha hagyod, hogy az érzelmek elvigyenek, nem tudsz jól érvelni.

Pályáján több olyan ügy is akadt, amely meghatározó volt. Az egyik legemlékezetesebb egy 2000-es gyilkosság.

– Munkások egy múmiát találtak a Városházán – meséli. – Igazi klasszikus nyomozás következett. Nem álltak rendelkezésre azok a technikák, amelyek ma már alapvetőek. Semmit sem tudtunk az áldozatról: nem voltak iratai, az ujjlenyomata használhatatlanná vált, és még nem létezett a ma ismert DNS-vizsgálat. Azt sem sejtettük, kicsoda és hogyan került oda. A megoldásig vezető út mégis nagyon különleges volt. Rendőrségi felhívást tettünk közzé, hogy jelentkezzen bárki, akinek információja van. A bejelentések többsége használhatatlannak bizonyult. Egyszer egy ittasnak tűnő férfi betelefonált, és viccelődve azt mondta: szerinte az esetnek köze van Hitlerhez. A kolléganő megköszönte a hívást, majd letette – nyilvánvalónak tűnt, hogy csak tréfálkozik. A hívást azonban mi is hallottuk. A helyszín környékén rendszeresen felkutattunk tanúkat, így most is felkerestük a közeli kocsmákat. Elmondtuk, hogy holttestet találtunk, de még nem sikerült azonosítani, és kérdeztük, van-e olyan törzsvendég, akit régóta nem láttak. Ekkor az egyik férfi felkiáltott: „A Hitlert már jó ideje nem láttuk!” „Kicsodát?!” – kaptam fel a fejem. Kiderült, hogy valóban így becéztek egy férfit. Ezután már gyorsan összeállt a kép: megtudtuk, hol lakott, azonosítottuk, majd a helyszínen talált öngyújtó segítségével eljutottunk a gyilkoshoz is. A férfi együtt élt az áldozattal, és amikor a fürdőszoba felújításához akartak anyagot lopni a pincéből, összekaptak, és megölte.

Más esetek azonban sokkal mélyebben érintették.

– Volt egy tűzoltó, aki megfojtotta a szeretőjét, majd felgyújtotta magát vele együtt. Két kisgyermek aludt a lakásban, amikor mindez történt. Borzasztó volt látni, ahogy később megtudták, mi történt az édesanyjukkal – mondja ma is elérzékenyülve. – A rendőr nem mutathat érzelmet, erősnek kell maradnia. De a hozzátartozóknak ez a legnehezebb időszak, és neked akkor is tenned kell a dolgod. Nem szabad hazavinni a munkát, tudatosan ki kell zárni a történteket, főleg, ha család és gyerek vár otthon. Az elején nekem sem volt könnyű. Ezeket a történéseket valahogy fel kell dolgozni. Én például írok.

Ötvenévesen, egy térdműtét idején született meg az első verse egy csipkebokorról, amely oltalmazza a madarakat. Fontos számára, hogy a vers közérthető legyen, de rendszeresen olvas kortárs irodalmat is.

– A klasszikus, kötött szerkezetet szeretem, amelyben megvannak a rímképek – magyarázza. – Sok kedvenc versem van, mostanában főként egy adventi témájú írásom áll közel hozzám: az „Üdvözlégy, Mária” imádság kibővítése a saját gondolataimmal. Régen csak úgy kibuggyant belőlem a vers, ma már sokkal tudatosabban írok. Ha történelmi témát választok, alaposan körbejárom. Igyekszem egyre színvonalasabban alkotni, folyamatosan fejlődöm. Amikor az ember verset olvas, általában két ellentétes érzés keríti hatalmába: az egyik, hogy úgy érzi, akár ő is megírhatta volna, a másik pedig az ellentéte, soha nem tudná úgy megírni. Többnyire egyszerűbb szavakat használok, de ha idegen kifejezés kerül a versbe, lábjegyzetet készítek. Közösségi oldalaimon szoktam megosztani a műveimet.

Az alezredes egy kis Nógrád megyei faluban él, ahol a helyi ünnepségeken, falunapokon és irodalmi esteken rendszeresen fellép, saját költeményeit mondja el – mindig az alkalomhoz illőt.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ

#zsarumagazin #BRFK #vers